Erre időnként szükség van. Teljes digitális detoxot nem akartam, jó ez most így, épp elég, hogy nem a Facebookot és az Instát nyomkodom. A digitális detox megakadályozna most egy-két dologban, amit napok óta tervezek. Viszont az elmúlt hetekben észrevettem, hogy sok lett kicsit a "tekergetés", és elkezdtem olyan tartalmakra is rámenni - illetve elkezdett a rendszer olyan tartalmakra is rávinni, de erről majd lentebb - , amikre valójában semennyi igényem nincs. Amikor az instán már a celebek akkor és most képeit nézegetem, már van baj. Ha te is ezt teszed, sürgősen gondolkozz el, merre megy az életed...
Kép: Pawel Kuczynski műve
Szóval ott kezdődött, hogy megnéztem a 'flixen egy dokumentumfilmet, ami arról szól nagyjából, hogy hogyan adnak el minket, felhasználókat ezek a nagy tech cégek, mint a Google, Facebook. Minket, mint adatforrásokat, reklámzabálókat, manipulált fogyasztókat. Ezt persze eddig is mindenki tudta, de ez a film nagyon szép, látványos módon mutatja be, miként befolyásol minket a rendszer, anélkül, hogy ez tudatosulna a mindennapokban. Persze, mindenki beszél róla, hogy megfigyelnek, meg hogy lehallgat a telefon, kinek ne lett volna olyan élménye, hogy beszélgetett valakivel valamiről, és kicsit később a hírfolyamban már meg is jelent egy reklám a témában, de aztán ezen jót szórakoznunk és legyintünk és isszuk az újabb korty sörünket. Félelmetes, és ha le nem is hallgatnak - bár erről azért elég sok legenda kering és tudjuk, hogy technikailag akár megvalósítható is lehetne - , a szokásainkat annyira ismerik, annyira kiismer minket a rendszer, hogy már szinte alánk dolgozik. Azaz, ha te egy-egy reggel mondjuk az Ali-n böngészed az olcsó szirszarokat, egyszercsak egy következő reggelen már a hírfolyamod dobja eléd ezt az opciót, hisz tudják, hogy rá fogsz harapni és ezt csak egy gyenge példa volt.
Sodródsz, ahogy ők akarják, te pedig azt hiszed, te irányítasz
Nehéz ebből a mókuskerékből kiszállni, hisz ott van a FOMO érzés. Ez tényleg magával tud vinni, hisz ki ne akarná tudni, mi történik a nagyvilágban. Hopp, lesz az a koncert! Mikor lesz? Nézzük meg! Facebook! Ki is posztolta azt a vicces macskás videót? Nüzzük meg! Facebook! Már fent is vagyunk. Akkor már ránézünk a Messengerre is, ott villog a kis piros ikon. Na akkor most úgyis ebédelek, irány az Insta. Upsz, leértem az aljára, ezt már láttam. Persze ezek a genyók már azt is kitalálták, hogy vihetnek tovább, hogy újabb dolgokat fedezz fel, a felfedezés funkciót újabban eléd tolják, hogy már egy gombot se kelljen megnyomnod hozzá. Na elkalandoztam, nézzétek meg a filmet és minimum gondolkodjatok el azon, hogy a hátralévő életeteket mivel akarjátok tölteni, végezzetek egy kis számolást, vagy csak nézzétek meg a telefonotok számlálóját, hogy mennyi idő megy el arra, hogy mások kamu életét böngészgetitek.
Kép: Mátrix c. film
Mi a módszer?
1. szint
Az első lépés, amivel máris előrébb vagy, ha kikapcsolod az értesítéseket. Máris te döntöd el, mikor nézel rá a telefonodra, nem az ismerőseid. Nem pittyen, nem rezeg minden pillanatban. Felszabaító érzés, én ezt már megtettem évekkel ezelőtt. A késztetés persze ettől még megmarad, hogy ránézz a telefonodra időnként, de az, hogy ezt te szabályozod, az már egy fontos lépés.
2. szint
Ha kicsit tovább merészkednél, szedd le azokat az applikációkat a telefonodról, amik elveszik az idődet. A késztetésed, hogy ránézz a telefonodra, továbbra is fennáll, de már van egy gátló tényeződ, ami már be indítja a gondolatodat: Nem kéne! Ha itt aztán meg is áll a folyamat és inkább szólsz két kedves szót a körülötted lévőkhöz, vagy megsimogatod a kutyádat a telefonod simogatása helyett, már nagyon jó úton haladsz.
3. szint (az elszántabbaknak)
Függeszd fel az accountodat. Nem kell törölni, ezt senki nem várja, és tudjuk, hogy senki nem fogja megtenni. (Riszpekt annak, aki igen!). De keress magadnak egy erre alkalmas hétvégét, két napot, amikor tényleg nem buzulod ezeket. Hidd el, felszabadító érzés!
+1 opció
Ha a fentiekre nem vagy hajlandó, sokszor az is elég, ha a telefonodon kicsit "eldugod" az appokat. Tedd be egy mappába, tedd át a főképernyőről a következő képernyőre. Az agyadat is megmozgatja és ha keresgélni vagy kénytelen, máris beindítja a kis gondolatod, hogy Már megint erre cseszem el az időt!
HAJRÁ!